Milyen nyugodtak ezek a gyerekek! – mondja mosolyogva a vonaton a szemközti ülésen ülő hölgy. – És észrevettem, hogy mezítláb van az egyik lány. És hogy tegezik a tanár urat, mégis tisztelettudók! Honnan jönnek? Boldogan mosolygok és mesélni kezdek. Mert nem mindig nyugodtak, csak épp most tömtem tele őket pizzával a vasútállomáson. A mezítlábas pedig azért jár így, mert mindig elhagyja a cipőjét és már hozzászokott, hogy így is boldogulnia kell. És hogy a közvetlen, tegező viszony nem jelenti azt, hogy ne tudnának tisztelni, mint ahogy én is nagyon tudom tisztelni őket. És hogy most azonnal visszamennék a Hortobágyra, bármilyen fáradt vagyok is. És hogy minden gyereknek át kellene élnie azt, amin mi most átmentünk. Kökéndy Ákos írása.