Újra ott tartunk, ahol tavaly ilyenkor – mintha egy lépéssel sem lennénk előrébb. A gyerekek megint egész nap a képernyő előtt görnyednek, a szülők pedig a házimunka, az online oktatás, a család ellátása, és a saját munkájuk között zsonglőrködnek – ha nem épp beteget ápolnak vagy a vírus miatt aggódnak. Mindezt most már végképp kimerülten, reményvesztetten, kilátástalanul. Éppen ezért jöhetnek jól Kökéndy Ákos biztató szavai, aki iskolaigazgatóként, tanárként, szülőként, és érző emberi lényként próbál belénk lelket önteni, és elválasztani a fontosat a lényegtelentől. Valószínűleg érdemes rá hallgatni. Kökéndy Ákos írása.